Látni, láttatni, filmezni

Palkó Dániel

11. A osztályos diákunk 

nem először szerepel a blogon,

s a király sem először találkozott vele.

Dani sokoldalú lakója Könyves Kálmán színes birodalmának:

filmezni, versenyezni, cserkészkedni, mindezekről mesélni egyformán szeret, s mindegyiket igen jól csinálja.

Nem véletlen tehát, ha ismerősnek tűnik az alábbi fényképen.

Idén ősszel a Cégér - Wekerlei Filmfesztivál Ipartörténeti és Helytörténeti Filmszemlére nevezett be legújabb alkotásával: egy Mogyoródról szóló, személyes hangvételű, interjúkra, baráti beszélgetésekre épülő filmjével. 

A képen a részvételért kapott emléklappal látható.

Az alábbi linken,

természetesen az alkotó engedélyével,

 megtekinthető Dani pályamunkája.

Íme!

Büszke vagyok rá, hogy a filmet "bemutató előtt" láthattam. Magam is meglepődtem, mennyire elgondolkodtatott Dani alkotása. Nem Mogyoródról, hiszen azt nem ismerem. Viszont nekem is van szűkebb lakóhelyem. Vajon nekem sikerülne-e ilyen anyagot összeszednem Kispestről? Nos be kell vallanom, hogy nem.

Nagyon megfogott Dani filmjében, hogy az ott lakók mennyi szeretettel, talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy gyengédséggel meséltek Mogyoródról, saját és családjaik emlékeiről. Kötetlen elbeszéléseikből, anekdotázásaikból elénk tárult Mogyoród egész történelme, számtalan meghatározó alakja, múltjának jellegzetes pillanatai, de felvillant benne a jelen sokszínűsége és a jövő számtalan lehetősége is. 

Számomra nagyon emlékezetes a borásznővel folytatott beszélgetés, egészen megkapó, sőt megható volt, ahogy a kocsmáros mesélt gyerekkoráról, családjáról, a filmnek pedig az egyik legérdekesebb része, a plébános, akinek csak hangja van, de ő maga nem jelenik meg a képkockákon.

Nézzétek meg, és töprengjetek el rajta:

mi tudnánk ilyen nyomot hagyni magunk után, mint a városukért rajongó mogyoródiak, 

vagy az ezt a szenvedélyes szeretetet megörökítő filmes?

Szívből gratulálunk Daninak kiváló alkotásához!

Izgatottan várjuk az elkövetkező műveket.