József és testvérei

Színházba járni jó.

József és testvérei.

Örkény Színház.

„Mélységes mély a múltnak kútja. Ne mondjuk inkább feneketlennek?”

Mindenki ismeri az Ószövetségből József történetét.

Vagy nem?

És sokan olvasták Thomas Mann József és testvérei című regényét.

Vagy nem?

Kellene, hogy így legyen? Része életünknek József története, és mindazok az emberi sorsok, események, melyeket elmesél?

Igen.

Az.

Az ember, aki hiúságában mások fölé képzeli magát. Az ember, aki különleges képességei miatt joggal teszi ezt. Teheti? A többiek, akik féltékenységből, irigységből nem viselik ezt el. Meggyűlölik, mert jobb, okosabb és kedvesebb az Atyának. Jákobnak és a Mennybélinek. Igen. Józsefnek minden sikerül, mert az Úr Józseffel vala. Akkor is, amikor felemeli, és akkor is, amikor jó sorsát sanyarúvá változtatja. József élete olyan, mint a hullámvasút. Mint ahogy mindnyájunké olyan. A nyilvánvaló kérdés: tudjuk-e ezt, s ha tudjuk, hogyan viseljük? Thomas Mann és Gáspár Ildikó segít nekünk: lássuk sorsunkat! Értsük meg! És szemléljük ironikusan! Ehhez az utat a színpadon a dialógusok mellett az „önnarráció” mutatja: lépjünk egy lépést hátra, beszéljünk önmagunkról egyes szám harmadik személyben! Rögtön más lesz az olvasat, az értelmezés. Gáspár Ildikó fantasztikus munkát végzett: a közel 1500 oldalas regényből olyan színpadi művet hozott létre – Ascher Tamás rendezővel együtt -, amely az előadás 4 óra 45 perces (sic!) tartama alatt egyetlen másodpercre sem engedi el a néző figyelmét! Csak engedjük hatni ezt a történetet! Ezt az ószövetségi, a 20. században újraírt és a 21. században előadott történetet, mely AZ emberről szól: a vágyakról, az ambíciókról, a hatalomról, népekről, kicsikről és nagyokról, menekülőkről és befogadókról, szabadokról, pásztorokról és városiakról, férfiakról és nőkről. Ez mind mi vagyunk. József története (ha hajlandóak és képesek vagyunk valóban együtt élni sorsával): a mi történetünk. Mert mindenre képesek vagyunk. Csak nem szabad csüggedni. Csak akarni kell. Csak hinni kell benne. Mint József.

És igen. Az Örkény nem aktualizál. Engedi hatni a szöveget. Ha van aktualizálható jelentése, akkor az okos, értő közönség úgyis dekódol. És ki tehet róla, hogy a regény és a darab záró mondatai ezek: „Mert nevetséges az, aki jog és józan ész ellenére csak azért él hatalmával, mert az az övé. És ha talán ma még nem is nevetséges, a jövőben az lesz, mi pedig a jövővel tartunk.”

Az Örkény szinte teljes társulata a színpadon van. Mindenki több szerepet játszik. És mindenki nagyon jó. Mint mindig. (Tényleg nem szép kiemelni, de Patkós Márton az ifjú József szerepében, és Pető Kata Ráchelként nagyon, nagyon jó.) A díszlet minimalista, nem is kell más. A jelmezek jelzésszerűek, pont elég. És persze élő zene kíséri a színpadi játékot. Ez is nagyon jó. Mint mindig.

El vagyok ragadtatva az előadástól. Mint mindig.