 |
| Krzysztof Warlikowski |
A színházi világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) hívta életre,
1962 óta tartják meg március 27-én annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a
napon volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója. A
szervezők célja, hogy felhívják a figyelmet a színházművészet, tágabb
értelemben a kultúra fontosságára, tisztelegjenek a színészek, színházi
dolgozók előtt, s kérjék a közönség szeretetét, támogatását.(Forrás itt.)
Az idei világnap üzenetét, Krzysztof Warlikowskitól, Európa egyik legfelkapottabb színházi rendezője írta, s ezt ma minden színházban felolvassák az esti előadás előtt.
"A színház igaz mestereit a színpadtól távol a legkönnyebb megtalálni.
Őket nem érdekli az olyan színház, ami gépiesen másolja a konvenciókat
és termeli újra a kliséket. Ők inkább az impulzusok forrását keresik, az
élő áramlatokat, amelyek gyakran elkerülik a színháztermeket és azokat,
akik valamiféle világok utánzásával bajlódnak. Utánzunk,
ahelyett, hogy saját elmélyült világot teremtenénk, ami a közönséggel
folytatott párbeszédre és a felszín alatt áramló érzelmekre épül, sőt,
mindez létezésének feltétele. Hiszen a színháznál semmi sem képes jobban
megmutatni a szenvedélyeket. [...]
Nem vagyunk már képesek tornyokat építeni, a falak pedig – amelyeket
megrögzött makacssággal húzunk fel -, már nem védenek meg semmitől,
éppen ellenkezőleg, maguk is védelemre és gondoskodásra szorulnak. És
mindez életenergiánk nagy részét felemészti. Már nincs erőnk, hogy
észrevegyük, mi van a kapuk, a falak mögött. És éppen ezért kell a
színháznak léteznie, éppen ebből kellene merítenie az erejét. Hogy
belessen oda, ahová nem szabadna." (Az üzenet egész szövegét itt olvashatjátok.)
A színházi világnapról idén is, mint az elmúlt években már többször is, a Könyvesben is megemlékeztünk. A Diákszínpad lelkes tagjai zenekari kiegészítéssel egy hat elemből álló fantasztikus előadással emlékeztek és szórakoztatták a nézőket. Színházat csináltak, méghozzá nem is akármilyet.
Idén hat 20. századi magyar és európai drámából mutattak be 1-1 jelenetet. A műveket a humán munkaközösség tagjai ismertették a nézőkkel.
Érdekes délután volt: megismerhettünk hat kitűnő alkotást, hallottunk személyes élményekről, tetszésről és nem tetszésről, feszegettük az emberi értékrendszer kérdéseit, elmerengtünk azon, mi minden vált eladhatóvá a világban, mikor milyen formában és mi ellen lázadtak elődeink, s remélhetőleg mindezek után sok mindennel gazdagodva tértünk vissza a hétköznapokba.
A hat dráma Garcia Lorca Bernarda Alba háza, Friedrich Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatása, Molnár Ferenc Liliom, Brecht Kurázsi mama és gyermekei, Örkény István Tóték és Déry Tibor Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról volt.
 |
| Részlet a Popfesztiválból |
Ezúton szeretnénk köszönetet mondani mindenkinek, aki részt vett az előkészületekben és a megvalósításban! Külön köszönet illeti Németh-Bihari Rita tanárnőt, aki a zenekarral együtt vett részt az előadáson. A mai délután, mint a Diákszínpad összes eddigi előadása, nem jöhetett volna létre a közösség lelkes vezetője és minden csodálatos jelmezének megálmodója-elkészítője, Winkler Ágnes tanárnő nélkül. Ezúton szeretnénk neki köszönetet mondani a mai alkalomért, s izgatottan várjuk a folytatást!
 | |
| A zárókép |
A humán munkaközösség
A Könyves mai előadásáról további fotókat találhattok itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése