Advent első vasárnapján

Az első adventi koszorút 175 évvel ezelőtt egy evangélikus lelkész, Johann Hinrich Wichern készítette. Az árvaházban élő gyermekeknek szerette volna szemléltetni a karácsony közeledtét.

Az adventi időszakban való gyertyagyújtásnak megvolt a maga hagyománya kezdetektől fogva. Hiszen a téli sötétségben a pogányok a napistent ünnepelték és a gyertya fénye emlékeztette őket arra, hogy a fény legyőzi a sötétséget. A zsidó hagyományban is szerepet játszottak a gyertyák. Ilyentájt ünneplik a hanuka ünnepét, amikor arra emlékeznek, hogy a makkabeusok lázadása után, a templom felszentelésekor csak egy napra való szent olajat találtak, de az új elkészítéséhez időre volt szükség. És ez az egy napi olaj nyolc napon keresztül világított a mécsestartóban. Ezért azóta is az ablakba kitett 8+1 ágú gyertyatartóval adják hírül a világnak, hogy csoda történt.
Az első adventkoszorút a hagyomány szerint Johann Hinrich Wichern készítette. Wichern (1808–1881) német evangélikus lelkész volt, aki szívén viselte a szegények és az árvák sorsát. Ezért 1833. október 31-én megnyitotta az első árvaházat, amit még nagyon sok követett. Ezekben a házakban 10-15 gyerek volt egy-egy Testvérrel, aki gondoskodott róluk. 1839 adventjében az esti áhítatokon azzal szemléltette Wichern a karácsony közeledését, hogy minden nap egy gyertyával többet gyújtott meg a szobában lévő kocsikerékszerű csilláron. A vasárnapokat nagyobb gyertyával jelölte. Ez nagyon megtetszett az embereknek és mások is átvették ezt a szokást.

1860 körül már a 24 gyertya helyett csak a négy vasárnapit tartották meg. És alig száz év elteltével a protestáns vidékeken általánossá vált az adventkoszorú készítése. Magyarországon az utóbbi években terjedt el. Bár egyes vidékeken régebben is készítettek "Krisztusváró koszorút". 

(Forrás itt.)

Pilinszky 93

1921. november 27-én született Pilinszky János, Baumgarten-, József Attila- és Kossuth-díjas költő.

"Pilinszky más. Mindenki más, de vannak másabbak. Pilinszky ilyen másabb a magyar költészetben és a költészetben, vagyis csakugyan más, igazi más, mélyen eltérő, ritka, valószínűtlen. Egy fehér antilop, egy transzurán elem. Ha végigment az utcán, az ötvenes évek sötét, pesti utcáján, rövid, szűk vállú kabátkájában, úgy ment, mint egy üldözött legenda. Az is volt. Üldözött, az irodalomból kitaszított és teljesen ismeretlen legenda; legfeljebb katakombatársai suttogták szájról szájra, fülből fülbe. [...] Egy dimenziót csatolt hozzá Pilinszky az életünkhöz (most már mindnyájunk életéhez, a költészet életéhez), meggazdagított a hiánnyal, elveszettséggel, az egzisztencia csontig, képletig letisztított ínségével. Költői hatalmának kivételes katarzisa ilyen ínségre boltozódott. Most volna jó benézni oda, ahova ő nyitott rést, benézni az előszoba bentebbi ajtaján, most volna jó oda, ahol a pusztulás úgy terül el, mint egy égbolt." (Nemes Nagy Ágnes, 1981. Forrás itt.)

(A költő életrajzát itt olvashatjátok.)

Egy szenvedély margójára

A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.

Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szive a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedűl lett.

Nem szabadúl már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakitás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza. 

Infinitívusz

Még ki lehet nyitni.
És be lehet zárni.
Még föl lehet kötni.
És le lehet vágni.
Még meg lehet szülni.
És el lehet ásni.

Költemény

Nem föld a föld.
Nem szám a szám.
Nem betű a betű.
Nem mondat a mondat.

Isten az Isten.
Virág a virág.
Daganat a daganat.
Tél a tél.
Gyűjtőtábor a körülhatárolt
bizonytalan formájú terület.

Három Könyves-diák egy dobogón

A Babits Mihály Gimnázium idén is meghirdette a Babits-kupáért folyó versenysorozatát. Ennek informatikai versenyszáma egy Power Point bemutató elkészítéséből és annak prezentációjából állt. A téma Újpest volt.

A kész prezentációkat november 10-éig kellett beküldeni, majd 2014. november 18-án a kész munkákat be kellett mutatni kb. 10 perces előadás kíséretében.

A Könyvest ezen a versenyen a 10. D osztály három tanulója képviselte: Csáki Bernadett, Csizmazia Ildikó, és Takács Fanni. Felkészítő tanáruk Szuetta Judit tanárnő volt.

A november 18-ai versenyen a 9-10. évfolyamosok kategóriájában a Könyves gyakorlatilag tökéletesen szerepelt:

I. helyezett lett Csizmazia Ildikó

II. helyezett lett Takács Fanni

III. helyezett lett Csáki Bernadett.

A három dobogós Szuetta tanárnővel

A három dobogós magával Őfelségével

Ezúton is gratulálunk 

mind a három lánynak 

és Szuetta tanárnőnek!!!!!

 

Velünk élő tudománytörténet

Az ember időnként szembesül azzal a ténnyel, hogy a mindennapok történései könnyen történelemmé lehetnek, ha kellő időbeli távolságból szemléljük őket. Amikor az események éppen zajlanak, ez valahogy nem tűnik fel, inkább csak utólag. Néha azonban tisztában lehetünk azzal, hogy amiről olvasunk, hallunk, amit átélünk vagy teszünk, az biztosan történelemmé lesz a későbbiekben, sőt talán már most is az.
Nincs ez máshogy a tudományos világban sem.

Amikor 2004 márciusában útnak indították a Rosetta űrszondát, tudták, ha sikerrel járnak, biztosan történelmet írnak. Ha sikerül...

Művészi elképzelés az üstökös felszínére leszálló Philaeről (Forrás: www.csillagaszat.hu.)

 Aztán idén november 12-én bejárta a világsajtót a hír: a Philae magyar idő szerint szerda délelőtt fél tíz körül sikerrel levált az őt több mint hat és fél milliárd kilométeren át cipelő Rosettáról, és megkezdte a hat és fél órás utat a67P/Csurjumov-Geraszimenko üstökösön kijelölt, egy négyzetkilométeres landolási zóna felé. A következő információ a leszállás valós ideje után jó fél órával, 17 óra után néhány perccel jött meg: a leszállás sikerült, az emberiség történelme során először sikerrel landolt egy üstökös felszínén.

A Philae ROLIS kamerájával a leszállás utolsó fázisában készített felvétel a leszállóhely felett. A kép jobb felső részén látható tömb mérete mintegy 5 méter (kép: ESA Rosetta Philae ROLIS).

A Philae leszállóhelyének elnevezésére októberben nyilvános ötletpályázatot írtak ki. A legjobbnak ítélt ötlet az Agilkia lett. Ez a Nílus folyó egyik szigetének a neve, Egyiptom déli részén. A névadás folytatja azt a „hagyományt”, ami még az űrszonda elnevezésével kezdődött. Az európai űreszköz ugyanis a rosette-i kőről kapta a nevét. Ezen egy ősi szöveg három fordítása olvasható, egyiptomi démotikus írással, görög nyelven és egyiptomi hieroglifákkal. A görög nyelv ismeretében a kő jelentette a fő kulcsot a hieroglifák megfejtéséhez. A Rosetta űrszondától a kutatók – meglehet kis túlzással – azt remélik, hogy a Naprendszer keletkezésének kulcsát fedi majd fel előttünk egy az bolygórendszerünk ősi anyagát tartalmazó égitest vizsgálata révén.

(Forrás itt és itt.)

(Az üstökösről és felfedezéséről itt találtok beszámolót. A leszállás részleteiről itt olvashattok. Az előzményekről itt. Angolul jól tudók itt próbálkozhatnak.)

Íme a győztesek!

Idén immár harmadik alkalommal rendeztük meg a Könyvesben a helyesírási- és nyelvhelyességi versenyt, amin ebben az évben is nagyon sokan indultak. A közel 100 dolgozat kijavítása után ma került sor az első nagyszünetben az eredményhirdetésre és a díjak kiosztására.

Íme az eredmény:

I. helyezett lett Édes Anna (?) 12. D

II. helyezett lett Szegszárdi Máté 9. C

III. helyezett lett Bakkay Richárd Levente 8. C

A 8 mondatot, aminek helyes leírására vállalkoztak az indulók, így kellett volna papírra vetni:

A boglyas hajú lány apró kezével nehezen fogta át a moll akkordokat.

Az Európai Szén- és Acélközösség delegációja meglátogatta a Moldovai Köztársaság vajdáját.

Ahelyett, hogy csúf szavakat mondasz, mondd: a teremburáját!

Az európai uniós országokban még nem mindenütt fizetőeszköz az euró.

Aranysujtásos atillát viselt a súlylökőbajnok az ötkarikás játékok nyitóestjén.

Mariannak eszébe se jutott, hogy húgával együtt kell megtanulnia hímes tojást festeni.

Orsolya pocsolyába süllyedt ibolyaszínű rokolyájában a holt - Tisza - bereki osztálykiránduláson.

Az RTL Klub Online adott hírt elsőként a Széchényi Ferenc-díj kitüntetettjeiről.

A helyesírási- és nyelvhelyességi totó nyertes tipposzlopa pedig így néz ki:

 

A díjátadó résztvevőinek kis csoportja

 Ezúton gratulálunk minden résztvevőnek, 

és szeretettel várunk mindenkit jövőre is! 

Mert versenyezni is jó...

Tollbamondó-verseny

Mi már tudjuk az eredményt….

Persze, mert kijavítottuk mind a 95 versenydolgozatot.

Bizony! Ennyien vettetek rész a hétfői Tollbamondás-versenyen! Te ott voltál?

95 csuda Könyves-diák, akik megmérettették magukat a nem könnyű – jó, jó nagyon nehéz – szöveggel és teszttel.

Ki lett a legjobb 2014-ben?

Megint egy hetedikes?

Vagy ezúttal egy tizenkettedikes?

Holnap, a nagyszünetben, a díszteremben kihirdetjük az ez évi Könyves Tollbamondó-verseny eredményét!

Legyél ott! 

A gólyák a Könyvesben

Közönséges gólya

Gólyát mindenki látott már. Szép nagy madár piros csőrrel, aki valamiért imád egy lábon álldogálni egy villanyoszlop tetején. Augusztus és szeptember folyamán aztán csapatokban elhagyja a Kárpát-medencét, és csak a tavasz közeledtével, március felé tér vissza. 

Egy közönséges gólya.

És a Könyves-gólya? Nos, ez már egy másik történet.

A rendszertani neve először is kb. ez lehet: Ciconiidae Könyvesensis. A viselkedése és a szokásai azonban teljesen eltérnek a többi fajétól, amelyek még rajta kívül megtalálhatóak a gólyafélék családjában. 

Először is abszolút máshogy vándorol. Augusztusban, amikor a többiek készülnek elhagyni Magyarországot, a Könyves-gólyák nagy csapatokban gyülekeznek a Déli-pályaudvar környékén, és együtt indulnak hosszú vándorútra egészen Tatáig. Ott azonban csak pár napig tollászkodnak, hamarosan visszatérnek, és letelepszenek végleges fészkükben, a Könyvesben. A tudósoknak már ez a szokatlan viselkedés is megfejthetetlen problémát okoz, de van más furcsaság is a Ciconiidae Könyvesensis viselkedésében.

Ősz közepe felé ugyanis két elképesztő szokásukat is feljegyezték. Egyrészt ilyen tájban kitör belőlük a magamutogatás ősi ösztöne, s egymást lepipálva rituális táncokat lejtenek vagy mások számára csak nagyjából érthető jeleneteket adnak elő az őket bámuló emberek tömege előtt. Ilyenkor mindig hallatják az erre a fajra olyan nagyon jellemző fülsiketítő ordításukat, s ezt jól láthatóan élvezik is.

A másik szokásuk (ha lehet) még ennél is furcsább. Ezek a gólyák valamiért késő ősszel is vándorolnak, méghozzá az elmúlt öt év tudományos megfigyelései szerint mindig a Margit-szigetre. Amit itt művelnek, az teljesen elképesztő. Már az idevezető úton is furcsa dolgaik vannak. Először is ki látott már gólyát a metrón? Pláne olyanokat, akik minden felszálló utast megtapsolnak? Ki látott már szárazföldön úszó gólyát a hídon? És sorolhatnánk még.. Nos ez a nagy csapat furcsa madár bebarangolja a sziget minden zegét-zugát, és közben folyamatosan hallatja semmi mással össze nem téveszthető rikoltó hangját. A legérdekesebb azonban az, hogy mindezek után hova tűnnek minden évben ezek a példányok. Mert a szigetet elhagyó gólyákat hiába keresik a természettudósok minden elképzelhető módon, egyet se láttak még kijönni. Csak egy csapat Könyves-diákot, akik biztosan találkoztak a Ciconiidae Könyvesensis példányaival, ugyanis pontosan ugyanúgy üvöltenek mind ők. És ugyanúgy élvezik! Mi pedig várhatjuk az augusztust, hogy a Ciconiidae Könyvesensis újabb példányainak vonulását figyelhessük meg a Déliben, s folytatódjon a természet örök körforgása.

A Könyves-gólyák idei csapatának egy része

 Ezúton szeretnénk köszönetet mondani mindenkinek, aki az augusztus óta tartó időszakban segítette, terelgette a gólyákat, velük kedvesen és barátságosan bánt, aki megszervezte, lebonyolította, lefilmezte, lefotózta, bármilyen formában megörökítette ezt az időszakot! Csodálatos 3 hónap volt, s remélhetőleg a Könyves a 4 fantasztikus gólyaosztály helyett most már 4 osztálynyi fantasztikus valódi Könyves-diákkal gazdagodott.

(A gólyaság időszakának fotóit folyamatosan gyűjtjük. Pillanatnyilag ezeken a linkeken lehet belőlük szemezgetni:gólyatáborBA, gólyaműsorBA, gólyaságPÁ, gólyatáborPÁ. Ha lesznek új linkek, azt is megosztjuk. Jó nézegetést!)

Könyves-lakók, figyelem! Verseny!

3.  TOLLBAMONDÁS-VERSENY

Időpont:

2014. november 17., hétfő, 14 30

Az elsőn és a másodikon 

kb. 200 bátor Könyves-diák vett részt.

És te? Ismered a magyar nyelv szabályait?

A Csendes-óceán szomszédságában fekvő csapadékos Kelet Kína északi részén, a Mandzsu medencében és a kínai-alföldön kontinentális az éghajlat, a Jangce-medencéiben és a dél- kínai-hegyvidéken szuptrópusi éghajlat uralkodik.

Ha megtaláltad a hat hibát, van esélyed!!!! 
Jelentkezz!!!
MAGYARTANÁRODNÁL! 

Jó lesz!

Emlékezzünk!

1944. november 9. Abda

Hetven évvel ezelőtt ezen a napon lőtték agyon huszonegy társával együtt Radnóti Miklóst Abda község határában.

 "Mellézuhantam, átfordult a teste

s feszes volt már, mint húr, ha pattan.

Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -

súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.

Halált virágzik most a türelem. -

Der springt noch auf, - hangzott fölöttem.

Sárral kevert vér száradt fülemen."

(Radnóti Miklós: Razglednicák 4.)

Emlékmű az abdai tömegsír helyén a költő szobrával és az áldozatok nevével

Utolsó versei („bori notesz”) viharkabátjának zsebében a tömegsírba kerültek. A még maga összeállította, de utolsó verseivel bővített kötete Tajtékos ég címmel jelent meg a Révai kiadásában, 1946-ban. 

A Hetedik ecloga a Bori noteszben

Pályázat

Pályázat, pályázat, pályázat  -- a Könyves évkönyvébe!

Ez egy kép.

Régi fotó. Biztosan felismered. Kedvenc iskolád, a Könyves, amelynek épülete 2014-ben épp 100 éves.

Vajon Te milyennek látod?

Örökítsd meg!

Fényképezd le!

A helyet, ahol nagyon jó lenni.

A kuckót, amit szeretsz.

Ahol legjobb beszélgetni.

Vagy: ami a legszebb.

Határidő: 2014. november 10.

Ide küldd el: konyves.polc@yahoo.com

Mindenszentek és halottak napja alkalmából

Mary Elizabeth Frye: Ne jöjj el sírva síromig

Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog. . .
Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál.

A szatmárcsekei csónakos kopjafás temető

 A kopjafák legtöbbjén ez a rövidítés olvasható:
A.B.F.R.A.
A Boldog Feltámadás Reménye Alatt