Április 27-én, 79 éves korában meghalt Sebő Ferenc. A Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán építészként végzett 1970-ben, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyetemi ágazatának zenetudományi szakán pedig 1989-ben szerzett diplomát.
"Székesfehérváron nőtt fel, ahol apja kereskedőként dolgozott. Első hangszerei – a zongora és a cselló – mellett egy német cserediáktól gitározni tanult. József Attila megzenésített verseivel kezdetben egyetemi társait szórakoztatta, duóban Halmos Bélával, akivel 1970-ben megalakította a Sebő-együttest. Berek Kati meghívására került a 25. Színházhoz zenei munkatársnak. Egy kínai színdarab zenei anyagához keresett ázsiai hangzású hangszert, amikor egy tiszaalpári tanyán rálelt a tekerőlantra és anak utolsó élő mesterére, Bársony Mihályra. Tőle, majd erdélyi útjain gyűjtötte azokat a népdalokat, amelyeket a historikus hangszeren adott elő az általa szervezett táncházakban, illetve olyan tévéműsorokban népszerűsítette az autentikus népzenét, mint a Cimbora, a Zenelánc, az Aprók Tánca." (Idézet a hvg.hu cikkéből. A teljes beszélgetés elérhető itt.
A legtöbbünk számára meghatározó volt alakja és hangja már az óvodától kezdve: tőle hallottuk először azokat a felejthetetlen szövegeket, dallamokat, amelyek olyan sokat jelentettek számunkra a későbbiekben is. Ha igaznak tartjuk Kányádi szavait, miszerint "A vers az, amit mondani kell", akkor igaz az is, hogy Sebő Ferenc hangja és dallamai azok, amiket hallani kell.
Így lesz.
Nyugodjon békében!
U.i.: Sebő Ferencre emlékezve teszem ide azt a linket és azt a videót, ami nekem a kedvencem. Ezt a József Attila-verset nem szoktam felolvasni, inkább megmutatom így, hiszen aligha tudnék hozzátenni bármit is a felolvasással:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése