Olyan mehetnékje támad. Valahova....
Ahova a DÖK hívja vagy küldi.
Nem volt ez máshogy idén sem, s ma végre felvirradt a
2019-es Könyves-nap.
Felkerekedtek hát a bizsergő talpú diákok,
és szelíden ugyan, de határozottan lerohanták a Budapesti Állatkertet.
Megszállták, majd többé-kevésbé rendeltetésszerűen használatba is vették.
A DÖK szervezésében olyan programon vehettünk részt a gyerekekkel, ahol voltak ugyan megoldandó feladatok, de a lényeg nem versengés, hanem az állatok közötti önfeledt bóklászás volt.
"Szerencsétek volt"- mondja ilyenkor egy cseppet sem hozzáértő kívülálló.
Ez azonban ostobaság: ennek semmi köze a szerencséhez.
Ezt mifelénk jó szervezésnek hívják.
Pontosan meghatározott időben jelentek meg az égen a megrendelt esőfelhők, majd az előre fixált menetrend szerint szépen tovább is álltak. Dolgukvégezetlen, természetesen.
Mi pedig, boldog Könyves-lakók közben bóklásztunk a tavaszi zsongástól kisebb-nagyobb mértékben felbuzdult állatok között, és iszonyú jól éreztük magunkat. Rendre összefutottunk a vicces és kevésbé vicces feladatok megoldásán töprengő / vihogó diákokkal, akiken nem sikerült a depresszió egyetlen tünetét sem felismernünk.
Csodálatos nap volt!
(A legmenőbbek persze megint a jegesmedvék voltak,
de ez olyan egyértelmű, minthogy hétfő után kedd jön.)
Ugye, hogy ez a legmenőbb??? A jegesmedve, aki felfedezte a saját lábát. És örül neki. |
Most már biztosan egy Könyves-lakó sem alszik el pityeregve,
azon szomorkodva, hogy holnaptól nem lesz iskola.
Feldobtátok a mai napot, az már biztos!
Persze, nincs ezen mit csodálkozni.
Volt ez valaha máshogy?
Na ugye!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése