2015. december 12., szombat

Saul fia

Saul fia
Ma dacára a szombatnak, és dacára annak, hogy december 24-én már réges-régen téli szünet lesz, munkanap volt a Könyvesben. A diákok kisebbik felével (200 diákkal) moziba mentünk. 
A film egyik producere volt Könyves-diák: Sipos Gábor, így neki köszönhettük a meghívást. És azt is, hogy a film után beszélgetett velünk az alkotás folyamatáról, kulisszatitkokról, egy sor érdekes-izgalmas dolgot mesélt el nekünk.



Saul fia. (Rendezte: Nemes Jeles László, operatőr: Erdély Mátyás, főszereplő: Röhrig Géza)

A késő tavaszon bemutatott film azóta már tengernyi elismerést kapott (pl. Cannes-ban a fesztivál Nagydíját), köztük a legnagyobbakat is. 
Most pedig jelölték az Aranyglóbuszra, amelyet mindenki az Oscar-díj előszobájának tart!

Nem is volt kétséges, hogy mestermunkát fogunk látni. Mégis aggódtunk kicsit: hogyan reagálnak majd diákjaink, képesek lesznek-e a befogadására?
Nyilván nehéz most új szavakat, mondatokat írni arra, hogy mennyire lélegzetelállító alkotást láttunk. (Eleve nehéz bármilyen szavakat találni a holokauszt ábrázolására. Inkább csak elhallgatunk, szempillánk rebben, lehajtjuk a fejünket.) Az első pillanattól kezdve moccanatlanul néztük és hallgattuk a történetet. A zömében kézikamerás képeket, a sötét tónusú helyeket, a töredékes mondatokból felépülő párbeszédeket. A különlegesen komponált és fókuszált jelenetsorokat: gyakran homályos volt szinte minden: mi is Saul szemével láttunk, azt hallottuk, amit ő, tettük, amit parancsra tennünk kellett, attól féltünk, amitől ő, hátunk és vállunk görbülete mutatta az iszonyatot. A feszesre vágott, gyors sodrású képsorok mozdulni sem engedtek: ott voltunk, átéltük. 


Nekem a Saul fia nemcsak a történelem legborzalmasabb tetteiről szólt. 
Hanem a felelősségről. 
Négy mondat, amelyet már nem fogok tudni elfelejteni: 
„- El akarom temetni a fiam.” 
„- Neked nincs fiad Saul.”
 „- Nem a feleségemtől van.” 
„- Cserbenhagytad az élőket a holtakért.”
A felelősségről: az egyénéről, a csoportéról, a társadaloméról. És arról, hogy előbb vagy utóbb minden tettünkkel szembe kell néznünk és vállalnunk kell értük a felelősséget. Hogy feloldozást nyerjünk. Hogy meghalhassunk. Vagy élhessünk.

Nagyon-nagyon szép film volt. Profi munka. Jöhet az Oscar 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése