2015. december 23., szerda

"Karácsonynak ünnepe lépeget a fák közt..."


Szenteste előtt egy nappal hadd meséljem el, mit láttam ma. 
A szokásos ünnepek előtti rohangálást senki sem úszhatja meg, hát nekem is útra kellett kelnem ma nem is egyszer. Hazafelé tartottam. Buszra szálltam, s azon tűnődtem, valahogy nincs karácsonyi hangulatom. Akkor szállt fel a néni. Egy nagyobbacska fenyőfát cipelt, amit gondosan hálóba tekert neki az árus. Így is láthatólag nehezen cipelte zöld útitársát. Mentegetőzve szólt a busz vezetőjéhez:
- Csak egy megállót megyek. Jó?
A sofőr mintha nem is értené a problémát, intett, hogy menjen csak beljebb. A néni mögött további utasok szálltak fel, de nemigen fértek el tőle és csomagjától. Egy fiatalember azonban hamar kisegítette a bajból:
- Majd én beljebb viszem a fát, tessék csak menni.
Így sodródtak el a második ajtóhoz. Amikor a néni leszállt a következő megállónál, egy újabb ember szállt be a történetbe, aki leemelte a fenyőt a buszról, s a néni a fa súlya alatt kissé görnyedezve mégis boldogan hazafelé indult.
Pedig a történet még nem ért véget. Fiatal srác ment a néni előtt, fején sárga baseball sapka, vállán sporttáska. Egyszer csak hátrafordult:
- Merre tetszik menni? Segítsek vinni a fát?
A néni szóhoz sem jutott először, aztán megbeszélték, kinek merre visz az útja. Közre fogták a fát és elindultak. Jó ideig láttam őket egymás mellett sétálni, hallottam őket beszélgetni. Két ember, s közöttük egy fenyőfa. Bár így utólag inkább karácsonyfának tűnik...


Weöres Sándor: Nől a dér, álom jár… (részlet)

Nől a dér, álom jár,
hó kering az ág közt.
Karácsonynak ünnepe 
lépeget a fák közt. 

Én is, ládd én is, ládd,
hóban lépegetnék,
ha a jeges táj fölött 
karácsony lehetnék. […]

Áldott, szép ünnepeket kívánunk mindeninek, 
olyat, amilyenre a szíve legmélyén vágyik!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése