"Karácsonynak ünnepe lépeget a fák közt..."

Szenteste előtt egy nappal hadd meséljem el, mit láttam ma. 

A szokásos ünnepek előtti rohangálást senki sem úszhatja meg, hát nekem is útra kellett kelnem ma nem is egyszer. Hazafelé tartottam. Buszra szálltam, s azon tűnődtem, valahogy nincs karácsonyi hangulatom. Akkor szállt fel a néni. Egy nagyobbacska fenyőfát cipelt, amit gondosan hálóba tekert neki az árus. Így is láthatólag nehezen cipelte zöld útitársát. Mentegetőzve szólt a busz vezetőjéhez:

- Csak egy megállót megyek. Jó?

A sofőr mintha nem is értené a problémát, intett, hogy menjen csak beljebb. A néni mögött további utasok szálltak fel, de nemigen fértek el tőle és csomagjától. Egy fiatalember azonban hamar kisegítette a bajból:

- Majd én beljebb viszem a fát, tessék csak menni.

Így sodródtak el a második ajtóhoz. Amikor a néni leszállt a következő megállónál, egy újabb ember szállt be a történetbe, aki leemelte a fenyőt a buszról, s a néni a fa súlya alatt kissé görnyedezve mégis boldogan hazafelé indult.

Pedig a történet még nem ért véget. Fiatal srác ment a néni előtt, fején sárga baseball sapka, vállán sporttáska. Egyszer csak hátrafordult:

- Merre tetszik menni? Segítsek vinni a fát?

A néni szóhoz sem jutott először, aztán megbeszélték, kinek merre visz az útja. Közre fogták a fát és elindultak. Jó ideig láttam őket egymás mellett sétálni, hallottam őket beszélgetni. Két ember, s közöttük egy fenyőfa. Bár így utólag inkább karácsonyfának tűnik...

Weöres Sándor: Nől a dér, álom jár… (részlet)

Nől a dér, álom jár,

hó kering az ág közt.

Karácsonynak ünnepe 

lépeget a fák közt. 

Én is, ládd én is, ládd,

hóban lépegetnék,

ha a jeges táj fölött 

karácsony lehetnék. […]

Áldott, szép ünnepeket kívánunk mindeninek, 

olyat, amilyenre a szíve legmélyén vágyik!